Sajnos a világjárvány számos olyan helyzetet teremtett az Egyházon belül is (mint az élet más területein), amire az emberiség nem volt felkészülve.
Az idősebb generáció is csak a gyermekkorában találkozott ilyesmivel,
így nem nagyon volt kidolgozva semmilyen protokoll
arra az esetre, ha bezárnának a templomok.
(és őszintén, ki gondolta volna,
hogy szükség lehet ilyesmire?)
De bekövetkezett az elképzelhetetlen.
A Szentmiséket zárt ajtók mögött tartották, imádkozva a hívekért
és a
világjárvány
végéért.
A hívőknek nem maradt más, mint a televízió által sugárzott közvetítés,
amely ugyan segített átvészelni azt a kimondhatatlan fájdalmat és űrt,
amit a templomok és az áldozatbemutatástól való “eltiltás” jelentett,
de mégis idegen volt számukra, mert nem a saját templomukból nézhették.
Elhatároztam, hogy mi is, mint sok más egyházközség is, közvetítsünk
Szentmisét a mi templomunkból.
Egyeztettem a Plébános Atyával és elkezdődtek a közvetítések. Az elején, minden kezdet nehéz, így ez sem volt könnyű feladat. Milyen eszközökkel történjen a felvétel és, hogy az milyen platformon, oldalon, portálon, megosztón legyen közvetítve?
Hol érünk el több embert?
Nagyon furcsa érzés volt a Szentmiséken ott állnom az Úr előtt úgy, hogy nem voltak hívek a templomban. (de tudtam, hogy figyelemmel követik az áldozatbemutatást és lélekben ott vannak a padokban)
Mire elsajátítottam az online közvetítés csínját-bínját (több kamera, több szög, a kamerákat váltogatni, stb stb…) addigra megnyitották
a templomokat a hívek előtt.
Hála érte Istennek!
Ez az időszak azonban (leszámítva a nem túl pozitív körülményeket) számomra igen tanulságosnak bizonyult, mivel megtanulhattam és kitapasztalhattam az online “élő” közvetítések adta lehetőségeket, (másoknak is tudtam segítséget nyújtani a megszerzett tudás birtokában) melyeket nem csak egy esetlegesen újra bekövetkező ilyen helyzetben tudok majd hasznosítani, hanem bármilyen eseményen, amin szükséges lehet.
Íme a legutolsó Szentmise közvetítésem: